Németországban a készház-piac már az 1960-as években óriási fejlődésnek indult. 1962-re már

18.000 készház épült, ezek nagy része Svédországból került be az országba.

1980-ban átlépték a 7%-os piaci részesedést. Az igazi áttörést az OSB építőlapok elterjedése hozta

az 1990-es években. Ez az építőanyag minden olyan problémát kiküszöbölt, amely addig hátrányt

okozott a gyártóknak. Könnyű, vízhatlan, jól kezelhető anyag, mellyel ma már akár 4 emeletes

épületeket is fel tudnak húzni.

Ma már az USA-ban több, mit 90% a SIP-házak piaci részaránya, mint ahogy a modern, modul

rendszerű épületek Németországban és Ausztriában is elérik a 80%-ot. Gombamód szaporodnak

a SIP-házak Hollandiában is, de említhetnénk akármelyik nyugat-európai országot, melyekhez lassan,

de biztosan zárkóznak fel a közép-kelet európaiak is.

Egy kis történelem

Magyarországon 20-25 évvel ezelőtt a szabályozatlan piac miatt bárki, bármilyen házat

felépíthetett. Akkoriban épült jó néhány olyan „könnyűszerkezetes” épület, ami a gyenge

minőség miatt hosszú időre elültette a közhangulatban a faházak iránti negatív megítélést.

Szerencsére ma már a szigorú minőségi követelmények és a folyamatos ellenőrzések mellett

már csak olyan házak építhetők, amelyek megfelelnek az Úniós- és a még ennél is szigorúbb

Magyar műszaki szabványoknak. Ennek megfelelően a vásárlói érdeklődés is soha nem látott

mértékben élénkül a gyorsan kivitelezhető, energiatakarékos építési rendszerek iránt.

Ám ne gondoljuk, hogy a könnyűszerkezetes-, vagy a modul rendszerű épületek valamiféle új

találmányok lennének. Történetük sokkal régebbi.

A következőkben egy teljesség nélküli, rövid ismertetést szeretnénk adni a könnyűszerkezetes

építészet múltjáról és gyökereiről, amivel - biztosak vagyunk benne - még az egyébként jól

tájékozottakat is meg fogjuk lepni.

Az első koncepciót még 1516-ban maga Leonardo da Vinci vetette papírra, amikor is egy

összecsukható falakból megépítendő Loire-menti ideális város terveit vázolta fel.

1624-ben az angol állami halászflotta számára készítettek táblákból álló épületszerkezetet,

melyet a hajókon magukkal tudtak vinni és kiképzett szakszemélyzet nélkül is órák alatt

bárhol fel tudtak építeni belőlük egy ideiglenes szállást.

A mai értelemben vett könnyűszerkezetes építési technológia közvetlen ősének az

Osztrák-Magyar Monarchia katonai táboraiban alkalmazott kórházbarakk tekinthető, mely egy

magyar katonaorvos találmánya volt. A kórházak céljára könnyen szállítható, gyorsan felépíthető- és

szétszedhető, jól szellőztethető épületekre volt szükség. A katonaorvos találmánya hamar

népszerű lett egész Európában, Angliába és Hollandiába is szállítottak belőle.

Magyarországon az első szabadalmi bejegyzés a fenti könnyűszerkezetes épülettípusra

1852-ben történt.

Ezekben az időkben az amerikai aranyláz miatt tömegek vándoroltak Alaszkába. Az ő

elszállásolásuk is könnyűszerkezetes házakban történt.

Az 1893-as chicagoi világkiállításon bemutatásra került, egyetlen vasszeg nélkül készített

emeletes, tornyos, fa könnyűszerkezetes épületet 1895-ben hozta vissza Németországba egy

vállalkozó. Bad Ischlben került újra felállításra az épület, ahol a mai napig megtekinthető

Villa Undine néven!

Már modernnek tekinthető, fa lapokból konstruált könnyűszerkezetes épülettípusokat kezdtek

fejleszteni Németországban az 1920-as években. 1931-ben alkották meg az előre gyártott

faszerkezetre épített falapokból álló épületszerkezetet.

A következő képen látható épület 1948-ban épült: