Németországban a készház-piac már az 1960-as években óriási fejlődésnek indult. 1962-re már
18.000 készház épült, ezek nagy része Svédországból került be az országba.
1980-ban átlépték a 7%-os piaci részesedést. Az igazi áttörést az OSB építőlapok elterjedése hozta
az 1990-es években. Ez az építőanyag minden olyan problémát kiküszöbölt, amely addig hátrányt
okozott a gyártóknak. Könnyű, vízhatlan, jól kezelhető anyag, mellyel ma már akár 4 emeletes
épületeket is fel tudnak húzni.
Ma már az USA-ban több, mit 90% a SIP-házak piaci részaránya, mint ahogy a modern, modul
rendszerű épületek Németországban és Ausztriában is elérik a 80%-ot. Gombamód szaporodnak
a SIP-házak Hollandiában is, de említhetnénk akármelyik nyugat-európai országot, melyekhez lassan,
de biztosan zárkóznak fel a közép-kelet európaiak is.
Egy kis történelem
Magyarországon 20-25 évvel ezelőtt a szabályozatlan piac miatt bárki, bármilyen házat
felépíthetett. Akkoriban épült jó néhány olyan „könnyűszerkezetes” épület, ami a gyenge
minőség miatt hosszú időre elültette a közhangulatban a faházak iránti negatív megítélést.
Szerencsére ma már a szigorú minőségi követelmények és a folyamatos ellenőrzések mellett
már csak olyan házak építhetők, amelyek megfelelnek az Úniós- és a még ennél is szigorúbb
Magyar műszaki szabványoknak. Ennek megfelelően a vásárlói érdeklődés is soha nem látott
mértékben élénkül a gyorsan kivitelezhető, energiatakarékos építési rendszerek iránt.
Ám ne gondoljuk, hogy a könnyűszerkezetes-, vagy a modul rendszerű épületek valamiféle új
találmányok lennének. Történetük sokkal régebbi.
A következőkben egy teljesség nélküli, rövid ismertetést szeretnénk adni a könnyűszerkezetes
építészet múltjáról és gyökereiről, amivel - biztosak vagyunk benne - még az egyébként jól
tájékozottakat is meg fogjuk lepni.
Az első koncepciót még 1516-ban maga Leonardo da Vinci vetette papírra, amikor is egy
összecsukható falakból megépítendő Loire-menti ideális város terveit vázolta fel.
1624-ben az angol állami halászflotta számára készítettek táblákból álló épületszerkezetet,
melyet a hajókon magukkal tudtak vinni és kiképzett szakszemélyzet nélkül is órák alatt
bárhol fel tudtak építeni belőlük egy ideiglenes szállást.
A mai értelemben vett könnyűszerkezetes építési technológia közvetlen ősének az
Osztrák-Magyar Monarchia katonai táboraiban alkalmazott kórházbarakk tekinthető, mely egy
magyar katonaorvos találmánya volt. A kórházak céljára könnyen szállítható, gyorsan felépíthető- és
szétszedhető, jól szellőztethető épületekre volt szükség. A katonaorvos találmánya hamar
népszerű lett egész Európában, Angliába és Hollandiába is szállítottak belőle.
Magyarországon az első szabadalmi bejegyzés a fenti könnyűszerkezetes épülettípusra
1852-ben történt.
Ezekben az időkben az amerikai aranyláz miatt tömegek vándoroltak Alaszkába. Az ő
elszállásolásuk is könnyűszerkezetes házakban történt.
Az 1893-as chicagoi világkiállításon bemutatásra került, egyetlen vasszeg nélkül készített
emeletes, tornyos, fa könnyűszerkezetes épületet 1895-ben hozta vissza Németországba egy
vállalkozó. Bad Ischlben került újra felállításra az épület, ahol a mai napig megtekinthető
Villa Undine néven!
Már modernnek tekinthető, fa lapokból konstruált könnyűszerkezetes épülettípusokat kezdtek
fejleszteni Németországban az 1920-as években. 1931-ben alkották meg az előre gyártott
faszerkezetre épített falapokból álló épületszerkezetet.
A következő képen látható épület 1948-ban épült: